Attól, hogy nem látjuk, még létezhet a sötét anyag

A Világegyetem modernkori kutató szerint
Univerzumunk nagyjából 80%-a olyan anyagból épül fel, amelyet nem áll módunkban
közvetlenül megfigyelni. A sötét anyagként ismert alkotórész nem bocsájt ki
fényt vagy energiát, a csillagászok szerint azonban mégis ez a leggyakoribb
anyag a kozmoszban.

Az 50-es évek korai kutatásai utaltak először arra, hogy az
Univerzumban – szó szerint – több van, mint az elsőre látszik. Azóta a sötét
anyag mai szóhasználattal élve trendi lett, népszerűsége folyamatosan nő, pedig
még mindig nincs közvetett bizonyíték a létezésére, viszont egyre több jelenség
sejteti az elmélet helyességét.

A szokványos – barionos – anyag protonokból,
neutronokból áll. A sötét anyag viszont lehet barionos és nem-barionos is,
melynek észlelése rendkívüli nehézségekkel jár. Az Univerzum 80%-a tehát nem hiányzik,
csak éppen nem érzékeljük azt. Bizonyos objektumok tanulmányozása segíthet az
észlelés metódusának kidolgozásában.

Ilyenek például a halvány, barna törpék,
fehér törpék, neutrínó csillagok és a szupermasszív fekete lyukak. A legtöbb
kutató úgy gondolja, hogy a sötét anyag WIMP, azaz „gyengén kölcsönható
tömeggel rendelkező” részecskékből áll, melyeknek tömege akár százszorosa is
lehet egy protonénak, viszont a „normális”, barionos anyaggal elhanyagolható
mértékben lépnek kölcsönhatásba, így nagyon nehéz őket detektálni. A másik
elmélet a sötét anyag alkotóelemére a neutralinót nevezi meg, mely egy elméleti
részecske; masszívabb, nehezebb és lassabb a neutrínónál.

Kovács Rhewa Andrea