Egy logikai társasjáték, ami megfizethetetlen

Az ember ősidők óta fejlesztette a kényelmi rendszerét, előbb megszelídítette a tüzet, majd munkaeszközöket, használati tárgyakat alakított ki magának. A fejlődés során nem egy alkalommal, szórakozásképpen játékokat faragott magának. Az emberben ösztönösen benne van a versenyszellem, minduntalan keresi a lehetőséget, hogy fitogtassa társainak a képességeit. A logikai társasjáték kialakulásában bizonyosan ez az állandó versenyszellem is részt vett, de szükségességét az oktatásban is gyorsan felismerték.

A középkori királyi dinasztiákban nagy tudósok foglalkoztak a trónörökös hercegek oktatásával, amelyekben a stratégiai és logikai társasjáték nagy szerepet kapott. Abban az időben az írott könyv nagy ritkaság volt, minden, amit a fiatal sarjaknak tanulni kellett, először elbeszélésekből, majd praktikában, többnyire a saját bőrükön kellett elsajátítaniuk. Ez elég veszélyes dolog volt, hiszen az alig tinédzser korban levő ifjúk valódi, vérengző csatákban tanulták meg a hadműveletek és stratégiák szabályait. A szabadidejükben sem lehetett sokat lazsálni, rangjuk miatt állandó megfigyelés és őrizet alatt voltak. Ilyenkor a társaság szívesen elütötte az időt a kor kedvenc játékával, a sakkal.

A sakk az első logikai társasjáték, amiről írott feljegyzések maradtak az utókorra. Az eredete egy kicsit homályos, a játékot első ízben egy legendában említik. A legenda szerint az akkori indiai rádzsa annyira unatkozott, hogy belebetegedett. Ekkor egy bölcs tudós kitalálta a sakk logikai társasjáték első változatát, ami azonnal megragadta az uralkodó képzeletét. A rádzsa megkérdezte a tudóst, mit kér a játékért, amire a felelet egy logikai fejtörő volt. Annyi búzaszemet kért az öreg, amennyi a 64 sakktáblakockára gyűl, ha egyből indulva, mindegyik kockára az előző kétszeresét teszik. Így lett a sakkjáték megfizethetetlen, mert ennyi búzája nem volt a rádzsának. Akkor még nem sakknak nevezték, hanem chaturangá-nak, ami csak részben hasonlított a jelenlegi játékhoz. Azonban a fő elem a sakktábla, a 64 kockájával, a játék fejlődése során nem változott, csak a bábuk és lépésszabályok. A sakk Európába későn érkezett meg, az arab kereskedelmi útvonalak mentén, azonban már a 12. században is ismerték. A nyugat-európai vidékekre azonban csupán 14. század végére érkezik meg. De innen ez a sziporkázó gondolkozást követelő logikai társasjáték gyors terjedésnek indul, az uralkodói házakban elmaradhatatlan szórakozássá válik. Olyannyira felkapott lesz, hogy 1575-ben a spanyol királyi udvar rendezésében megejtik az első sakkversenyt.