Követeink az Univerzumban

Eredetileg 2014-re tervezték a James Webb Space Telescope
(JWST) felbocsátását, ám a jelek szerint a Hubble-lal konkuráló űrteleszkóp még
legalább 2018-ig nem fog kikerülni az űrbe. A Webbet a tervek szerint az ún. L2
Lagrange-ponton akarja felállítani a NASA, ami a bolygónktól körülbelül másfélmillió
kilométer távolságban van, a Nappal ellentétes irányban.

A Hubble-nek számtalan gyönyörű képet köszönhetünk, melyeknek természetesen nem
csak esztétikai értékük van; a világegyetem kialakulásáról ismert adataink
egyre bővülnek általa, az elmúlt huszonnégy évben számtalan szenzációs
csillagászati felfedezést továbbított nekünk.

A JWST elsődleges feladata az ősrobbanás után elsőként kialakult csillagok és
galaxisok felkutatása, és feltérképezése, fejlődésük nyomon követése lesz.
Joggal kérdezheti a kedves Olvasó, hogy de hát hogyan lehetséges ez? Nos, minél
távolabb van tőlünk egy csillag, vagy galaxis, annak fénye annál messzebbről
érkezik el hozzánk. Valójában az, ahogy most látjuk az égboltot, nem más, mint
a múlt.

Akár az is lehetséges, hogy a JWST-vel olyan galaxisokat is láthatunk majd,
amelyek az egészen fiatal világyegyetem első gyermekei voltak. Ki tudja, talán
neki köszönhetjük majd azokat az első képeket is, amelyek többmillió fényév
távolságban keringő csillagok exobolygóinak felszínéről készülnek.

A Hubble-t pedig a Webb szolgálatba állása után a Csendes-óceánba irányítják; a
habokba merülve búcsúzik el az égbolttól, a távoli galaxisoktól, és tőlünk,
rajongóitól.

Kovács Rhewa Andrea