Amikor R. Buckminster Fuller az 1967-es montréali
világkiállításra megtervezte, majd felépíttette azóta világhíressé vált
kupolaszerkezetét, valószínűleg még nem sejtette, hogy mekkora szerepe lesz a
víruskutatásban, és hogy egy igen különleges molekulát neveznek majd el róla.
Mindkét esetben közvetetten ugyan, de két Nobel-díj története is Fuller nevéhez
fűződik.
Amikor Fuller tudomást szerzett az ikozaéderes vírusszerkezetek kutatásáról,
építészeti szakkönyvet küldött a témával foglalkozó biológusoknak, akik a könyv
ábrái nyomán fedezték fel a vírusok szerkezetének egyik alapvető elvét. Aaron
King biológus 1982-ben kapott Nobel-díjat a felfedezéséért.
A biológiai szenzációt pár év múlva háttérbe szorította egy elképesztő kémiai
felfedezés, melynek első ötletei már 1965-ben elkezdtek alakot ölteni Schultz
tollából, majd 1996-ban Kroto, Curl, és Smalley megkapták a kémiai Nobel-díjat
egy bizonyos fullerén nevű molekula felfedezéséért.
A fullerénekben minden szénatom másik három szénatomhoz kapcsolódik, és egy
különleges, kalitkaszerű, szinte már gömbölyű, ötszögekből álló
molekulaszerkezetet alkotnak.
Ez így önmagában is elég figyelemreméltó, ám a nagy durranás attól igazán nagy,
hogy míg a fullerén mesterségesen előállított molekula, addig maga a
fullerén-szerkezet a természetben is előfordul. Egy pöffeteg-gombaféle, és egy
sugárállatka váza tökéletes fullerénváz.
Meghökkentő csavar a sztoriban, hogy Fuller 1967-es kupolaszerkezete szintén
tökéletes fullerén-szerkezet.
Kovács Rhewa Andrea